A műkorcsolya és jégtánc Eb egy önkéntes szemével

Alább Fodor Anett harmadéves, rekreációszervezés-egészségfejlesztés szakos hallgatónk beszámolóját közöljük a budapesti műkorcsolya és jégtánc Európa-bajnokságról.

Szórakozás, Olimpikonok, Csapatmunka, Izgalom, avagy hangolódás egy Európa-bajnoksággal.

A budapesti műkorcsolya és jégtánc Európa-bajnokság egy önkéntes szemével

2014. január 15. és 19. között Budapest rendezte a nagyszabású műkorcsolya és jégtánc Európa-bajnokságot, azaz a Szocsiban megrendezésre kerülő téli olimpia előtti utolsó nemzetközi versenyt. Egy Európa-bajnokság, amely nemcsak hazánk számára, de az XXII. Téli Olimpiára készülőknek is sokat jelentett.

Egy Európa-bajnokság, amely összeköt! De mit is jelent igazán testközelből a részesének lenni?

Összeköti a múltat a jelennel és a jelent a jövővel!

10 éve, 2004-ben is Budapest adott otthont az Európa-bajnokságnak. Most 2014 van, és ez volt az utolsó nemzetközi verseny a téli olimpia előtt. Még két hét, és újra láthatjuk őket, a versenyzőket, csodát művelni a jégen: szaltózva, spárgázva a levegőben, a párjukat a fejükön forgatva. Teszik mindezt úgy, hogy a néző szeme könnyes legyen a sírástól vagy épp a nevetéstől.

Összeköti a generációkat

A Syma Csarnokban megrendezett Európa-bajnokság szinte az összes versenynapon telt házzal büszkélkedhetett. A nézőközönség között megtalálhattunk mindenkit, a kicsiktől a nagyokig, közülük jó páran itt voltak már 2004-ben is. Ez egy jó program volt az egész család szórakoztatására, magyarokéra és külföldiekére egyaránt. A nézőközönség jelentős része ugyanis külföldről érkezett: találkoztunk orosz, francia, olasz, spanyol és német drukkerekkel is.

Összeköti az önkéntest az önkéntessel

Voltak, akik nem a jegyárat kifizetve váltottak helyet az eseményre, hanem szabadidejükben vállaltak önkéntes munkát az Eb idején. 200 önkéntes – köztük több TF-es - dolgozott az Eb egy hete alatt napi egy tál ételért, egy egyenruháért, és a szerencsésebbek a verseny élőben való megtekintésért, még ha ez azzal is járt, hogy egyetemi vizsgaidőszakukat némiképp át kellett szervezniük a részvételért. 200 önkéntes dolgozott az egy hét alatt egy csapatként összefogva, hogy létrehozzanak egy eseményt, amely nélkülük nem jöhetett volna létre. És hogy mennyi élmény is járt nekik ezért? Új ismerősök vagy a régiekkel való találkozás, külföldi önkéntesekkel való kapcsolatok kialakítása, az egy csapatban dolgozók igazi csapattá kovácsolódása, megannyi felhőtlen kacagás a műszak során és a sporttörténelem új, nagyszerű pillanatainak átélése. A személy szerinti jó hangulatomat ezúttal is köszönöm az én kis csapattársaimnak, akik nélkül nem lett volna ilyen jó szórakozás!

Összeköti az önkéntest a sportolóval

És persze a sportolókkal való találkozás lehetősége, közös fotózások, szabad bejárás a bemelegítésekre, öltözőkbe, sajtótájékoztatókra.  És mennyivel jobb úgy nézni a következő világverseny közvetítését, hogy egy kicsit már személyesen is ismerjük a jégen köröző korcsolyázókat!

Összeköti a sportszektor területén dolgozókat

Az önkéntes munka során kialakuló új ismeretségek, munkakapcsolatok pedig új ajtókat nyitnak a jövőbeni pályafutásunkhoz, ha ezen a területen szeretnénk dolgozni. Nem először voltam már önkéntes Magyarországon, és elmondhatom, hogy ezeken a versenyeken serénykedő önkéntesek bázisa ugyanazon személyek csoportja, sportágtól függetlenül. Tehát van egy réteg, amely már belekóstolt, akik már nem bírtak szabadulni, hiszen tudják, mivel is jár ez a néha lenéző hangnemmel kiejtett „ingyen munka”. Hozzátenném, ami számomra mindig is magasztos lesz, hogy végezhetem, és örömmel teszem. Érdemes lenne minél több embernek kipróbálnia, és a megszerzett tapasztalatok által fejlődnének.

Szerintem a képek magukért beszélnek és biztos vagyok benne, hogy a tévé előtt fogom végigizgulni a téli olimpián a műkorcsolya versenyprogramját. Szorítva azoknak a kedves, közvetlen korcsolyázókért, akik nemcsak engem, de az egész csarnokot ámulatba ejtették a jégen való tudásukkal. A monaco-i Kim Lucine „Super Mario” bemutatója és a véletlen belebegő hangjegy alakú lufi a plafonról; vagy Julia Lipnitskaia, a 15 éves orosz kislány elképesztő produkciója, ahogy a Schindler listája című filmből a piros kabátos kislányt alakítja és táncolja el a szenvedők fájdalmát a jégen, majd az egész csarnok állva tapsolja. Szintén fantasztikus élmény volt a helyszínen végigizgulni Javier Fernandez - az egyetlen spanyol műkorcsolyázó, aki valaha is dobogóra került Európa-bajnokságon – címvédését. Érdekes volt látni a világbajnok páros, Tatiana Volosozhar és Maxim Trankov alacsonyabb szintű teljesítményét, ám a zsűri jóindulatú, bátorító pontozását, amely aranyérmet ért a párosnak. Szintén élmény volt látni a 2004-es bajnok francia klasszis, Brian Joubert produkcióit, aki 10 év elteltével is még mindig felrobbantja csarnokot előadásaival.

Nagyon boldog vagyok, hogy részt vehettem az Európa-bajnokságon önkéntesként, és csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a fajta szabadidő-eltöltési módot kortól, iskolai végzettségtől és nemtől függetlenül.

szöveg és fotó: Fodor Anett

ARCHÍVUM