A Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesületének állásfoglalása a 2006. évi LXXI. Tv-ről, mely módosította a Közoktatási Törvényt.

A közös gondolkodás reményében szeretnénk az igazgatók segítségére sietni, hogy a megváltozott jogi környezetben a tanulók iskolai testnevelése, sportoláshoz való viszonyulása ne csorbuljon, a testnevelők teljesítményének megítélésében az egyenlő bánásmód érvényesüljön.

Szerintünk az iskola vezetője akkor jár el helyesen, ha NEM VÁLTOZTAT ezen terület korábbi iskolai gyakorlatán! Miért az Ön segítségét kérjük?

• mert a módosított törvény 18.§ (8) értelmében amennyiben szükséges, úgy elrendelheti munkaköri feladatként, külön díjazás nélkül a heti +2 órát. Tehát Önön múlik!

Gondoljuk végig közösen, hogy szükséges-e?

• ugye a jogszabályváltozás a fenntartót semmire sem kötelezi. Így a fenntartó által biztosított intézményi időkeret nem csökkent!
• a pedagógiai programba foglalt a – fenntartó által jóváhagyott – feladatokat nem módosította!

Ha sem az időkeret, sem a feladat nem változott, akkor miért is változtatnánk? Kell-e plusz 2 órát elrendelni a testnevelőnél? Szerintünk nem! Miért nem? Ha a testnevelő kötelező feladatot lát el, akkor megilleti a túlmunkáért járó bérezés! (Attól függetlenül, hogy az délelőtti testnevelés óra, délutáni sportóra, sportköri óra vagy a tanulók versenyre való kísérete). Kérjük, hogy a testnevelő tanítási időkeretének megállapításánál mindezt vegyék figyelembe. Akkor mi az újszerű?

Az, hogy ezt hogyan adminisztráljuk. Ebben viszont nem tartjuk magunkat illetékesnek. Ami az iskolai gyakorlat, az a testnevelőre nézve is kötelező. A feladatellátási terv készítésénél, a munkaidőkeret összeállításánál (intézményen kívüli tevékenységnél) fogadják bizalommal a “testnevelő lét” sajátosságait.

A tantestületen belüli egyenletes feladatelosztásnál kérjük, hogy továbbra is a diákok érdekei kapjanak prioritást. Amennyiben ezen érdekek a testnevelőt többletfeladatokkal terhelik, úgy kérjük, hogy ezt “kiemelt munkavégzésért járó keresetkiegészítés“-sel honorálják. (186/2006. Korm. rendelet 5.§(1-2-3))

Ahogy ezt korábban is megtették. Az együtt gondolkodás megtisztelő volt. Megértését köszönjük! Az ügy iránti elkötelezettségét nagyra becsüljük.

Bonyhád, 2006. szeptember 29.