Interjú Stark Mártonnal, az olimpiai 7. helyezett Miklós Edit edzőjével

Hazánk sísportjának legeredményesebb olimpiai szereplését produkálta Miklós Edit azzal, hogy lesiklásban a 7., szuperóriás-műlesiklásban a 15. helyen végzett Szocsiban.  Kétfős stábjának egyik tagja, BSc testnevelő-edző szakos, levelező tagozatos hallgatónk, Stark Márton válaszolt kérdéseinkre.

TF: Milyen volt az olimpia hangulata?

SM: Az olimpia hangulata fantasztikus volt. Rengeteg ember, különböző nációk és mindenkit a sport hozott össze. Fergeteges élmény volt ebben nekem is részt venni. Az oroszok mindent megtettek annak érdekében, hogy minden a legjobb legyen, még ha nem is mindig sikerült ez. Néhol lehetett csak látni és érezni a hiányosságokat.

A síversenyek kifogástalanul voltak megrendezve, a pálya és a hó minősége is jó volt. Bár az időjárás néha közbeszólt, de ezt nem lehet a szervezés számlájára írni.

Alapvetően pozitív érzésekkel jöttem haza Szocsiból.

TF: Milyen volt a magyar delegáció hangulata összességében? Mennyi lehetőségetek volt együtt lenni, egymásnak szurkolni?

SM: A magyar csapat hangulata, összetartása nagyon jó volt, bár nem egy faluban voltunk, mivel három különböző faluban lettünk elszállásolva a versenyhelyszínek miatt.  A versenyek között átfedések voltak, ezért nem tudtuk a helyszínen követni az eseményeket és szurkolni honfitársainknak.  Sajnos csak a megnyitó- és záróünnepségen volt együtt a csapat.

Mi az alpesi faluban kaptunk helyet, így a többi alpesi sízővel mozogtunk együtt, illetve a többi külföldi edzővel, versenyzővel.

TF: Számítottatok ekkora sikerre Edit részéről?

SM: Természetesen számítottunk ekkora sikerre, ugyanis rendkívül jól sikerült a körülményeinkhez képest Edit felkészülése a nyáron. Majd a világkupafutamokon is egyre jobb eredményeket ért el, ahol többször meg is mutatta, hogy nem a levegőbe beszél, hanem komoly esélyei vannak Szocsiban. Ehhez persze sok tényezőnek kellett együtt állnia, ami azon a napon sikerült is. De ilyen ez a sport. Én személy szerint biztos voltam benne, hogy az első 10-ben fog végezni.

TF: Hogyan fogadták a magyar delegáció tagjai, illetve a külföldiek a fantasztikus sikert?

SM: Mindenki nagyon örült ennek a csodálatos eredménynek a magyar csapatban is. Borkai Zsolt MOB-elnök úr levélben gratulált Editnek, és sok embernek okoztunk ezzel örömöt. Be tudtuk bizonyítani, hogy egy kis nemzetnek is sikerülhetnek jó eredmények. Nagyon sokszor megkapjuk, hogy mit szeretnénk mi az alpesi síeléssel, hiszen nincs is hegy az országban, ahol készülni lehetne, úgyhogy ez nem is igazi sport, hanem csak hobbi. De most talán sikerült megmutatni a hitetlenkedőknek, hogy ez nem így van. Sok munkával és kitartással igenis el lehet érni a kitűzött célokat. Természetesen ehhez nagyon sok segítségre van szükségünk, amit nem minden esetben kapunk meg. Edit stábja a nagy külföldi csapatokéhoz képest igen szerénynek mondható, illetve a felkészülési, edzési lehetőségek sem mindig megfelelőek. Bízunk benne, hogy mostantól kicsivel könnyebb lesz a magyar sísportért dolgozni.

A külföldi csapatok látták már a világkupafutamokon, hogy számolniuk kell velünk, ezért őket nem érte hidegzuhanyként Edit sikere. Sokat jöttek gratulálni a futam után. De legfőképp a kis nemzetektől. Hiszen ők is tudják, hogy mennyire nehéz ilyen jó eredményt elérni egy nagy sínemzeteket felvonultató mezőnyben.

TF: Hogy tudtad összeegyeztetni a felkészülési és versenyidőszak megpróbáltatásait a TF-es kötelezettségeiddel?

SM: Már öt éve edzősödöm, és mellette igyekszem eleget tenni a TF követelményeinek. A sok világkupa és edzőtábor, de önmagában a sísport, sok utazással és külföldön tartózkodással jár, így szinte lehetetlen „hazaugranom” akár csak egy vizsgára vagy konzultációra, amelyet sokan nehezen értenek meg.

Hét éve vagyok a TF hallgatója. Ez önmagában sok mindent elárul arról, hogy nem olyan egyszerű összeegyeztetni a munkát a tanulással. Sajnos nem mindig kapom meg a megfelelő támogatást ezen a téren, hiszen nem mindenki tudja ezt a munkát tolerálni. De küzdök, hogy sikerüljön elvégeznem a képzést, és magyar diplomát is kapjak az osztrák síedzői képesítésem mellé.

TF: Mi a következő TF-es feladatod?

SM: Még van pár tárgyam, illetve egy szigorlatom, amit teljesítenem kell. Majd hátra van még a szakdolgozat megírása, és végül az államvizsga. Most már látom az alagút végét, remélem, sikerül minél hamarabb és jobban abszolválnom az előttem álló feladatokat.

TF: Köszönöm szépen a beszélgetést, és sok sikert kívánunk a tanulásban és a sportban!

SM: Én is köszönöm!

szöveg: Bardocz-Bencsik Mariann

ARCHÍVUM