Prof. dr. Tihanyi József szerint az eredményeket megtartani nehezebb, mint elérni – sok év TDK-munkáját összegzi leköszönő interjújában.
2025 októberében több évtizedes munkájáért az OTDK 70 éves jubileuma alkalmából létrehozott OTDK70-Kitűző-elismerésben részesült prof. dr. Tihanyi József, a TF Doktori Tanácsának elnöke. A kitüntetés kiválóan jelzi annak a munkának az elismerését, amit a TF rector emeritusa, prof. dr. Tihanyi József Mestertanár-aranyérmes oktató végzett az Országos Tudományos Diákköri Konferencia (OTDK) Testnevelés- és Sporttudományi Szakmai Bizottságának elnökeként. A TF korábbi vezetőjét – dékánját – prof. dr. Sterbenz Tamást, a TF jelenlegi rektora követi a poszton. Tihanyi Józsefet, az MTA doktorát kértük meg egy összegző, tulajdonképpen leköszönő interjúra.
Professzor úr, 2006-tól 2025-ig látta el az OTDT Testnevelés- és Sporttudományi Szakmai Bizottságának elnöki feladatait. Egy mély lélegzetvételre kérjük, arra, tekintsen vissza és emelje ki, amit majd két és fél évtized távlatában fontosnak tart.
Elsősorban azt, hogy itt nem csupán az elnöki évekről, évtizedekről szeretnék beszélni, mert a Tudományos Diákköri Konferenciákat már hallgatóként is fontosnak gondoltam. A TDK-munkásságom tehát majdnem hat évtizedet ölel fel. Részt vettem a TDK-n, mint hallgató, aztán TDK-témavezetőkét sok hallgatóm indult a TDK-n, OTDK-n, sikerrel, ami nagyon örömteli időszaka volt az életemnek. Ez is hozzátartozik a teljes képhez. Rektor voltam, amikor Szendrő Péter professzor úr, az OTDT elnöke javaslatára és támogatásával megalakult az OTDT Testnevelési és Sporttudományi Szakbizottsága, amelynek elnöke korábbi évfolyamtársam, Rigler Endre professzor lett. Nagyon boldog voltam, hogy ő lett. Sajnos hamar itthagyott bennünket, és így 2005-ben engem kért fel az OTDK elnöke, Szendrő Péter professzor úr, hogy vállaljam el ezt a fontos feladatot. Sokat hezitáltam, mert tényleg nem akartam semmilyen vezetői posztot betölteni, de a TDK nagyon közel állt a szívemhez, így beleegyeztem. Meg kell mondanom, nagy örömmel csináltam, és egy remek csapatot sikerült összehoznom az utolsó 10-15 évben, de úgy gondoltam, most már ideje átadni a fiatalabb kollégámnak ezt a nemes feladatot. Kezdetben arra gondoltam, hogy az egyik alelnököm, Atlasz Tamás professzor úr lehetne az utódom, de aztán az OTDT új elnöke, Mátyus László professzor ragaszkodott ahhoz, hogy az elnököt a magyar sporttudomány és a testnevelőtanár-képzés fellegvára, a TF adja, így esett a választás Sterbenz Tamás rektor úrra. Bevallom, nagyon örültem, hiszen Tamással régi a kapcsolatunk. Elég csak annyit említenem, hogy ő is a soproni Széchenyi István Gimnáziumban érettségizett, csak sokkal később. Érdemes felidézni, hogy egy osztálytalálkozó alkalmával futottam össze Tamással Sopronban a gimnáziumban. Érdeklődtem, hogy szándékában áll a PhD-fokozatot megszerezni. A válasza pozitív volt. Majd megkérdeztem, lenne-e kedve a TF-en oktatni. A válasza az volt, hogy szívesen jönne a TF-re. Így is lett. Szóval örültem, hogy ő lett az utódom, és remélem, hogy a volt kollegáim, akik most alelnökök lesznek, ugyanúgy fogják segíteni az ő munkáját, mint az enyémet.
Prof. dr. Tihanyi József és Kneffel Zsuzsanna
Miért fontos a TF szerepe az OTDT –, és miért fontos a TDK és az OTDT szerepe a TF életében, a sporttudományban?
A jelenlétünk fontos, ma már egyértelmű, de nem volt mindig az. Ugye a sporttudomány mindig egy kicsit távol esett a „komoly” tudományoktól, ha szabad így fogalmaznom, noha én a sporttudományt komoly tudománynak tekintem. Az OTDT, amely több mint hetven éve működik és egyedülálló a világon, ahogy hihetetlen tömegű hallgatót tud megmozgatni minden második évben, tulajdonképpen egy válogatott csapat volt. Amikor a sport bekerült ebbe a kiváló szervezetbe, az komoly elismerése volt a sporttudománynak és a sporttudományi diákköri munkának, ami a TF-en kezdődött és egyre fejlődött. Évről, évre… Mindebben van valami kis szerepem, és óriási elismerés volt ez számunkra, hogy mi ebben a társaságban, egyenrangú félként ott lehetünk önálló szakbizottságként.
Sterbenz Tamás rektor úr elnökként, Kneffel Zsuzsanna alelnökként tovább tudja vinni mindezt?
Biztos vagyok benne. Az utóbbi években nagy fájdalmam volt, hogy a TF-en a TDK-munka kezdett leülni, és a Pécsi Tudományegyetem átvette tőlünk a vezetést. Mindez most megváltozott, hiszen az egyetem fennállásának 100. évfordulóján a Testnevelés- és Sporttudományi OTDT-na TF-es eredmények és a szervezés terén is kiválóan szerepelt. Mindent beleadtunk, sportnyelven szólva fölszívtuk magunkat, és dr. habil. Kneffel Zsuzsa vezetésével kiváló lett az esemény, és sikerült visszavennünk a vezetést a pécsiektől. Mindez azért nagy öröm, mert úgy köszönhettem le a posztról, hogy a TF, szeretet alma materen ismét az első volt az egyetemek között.
A jövőbe tekintve: A sport egyre erősebb, egyre népszerűbb, de nagyon sok határmezsgye van a tudományágak között. A sporttudomány képes lehet-e letisztázni azokat a határterületeket, ahol a sportnak vezető szerepe van? Főképp úgy, hogy a sportpiacon egy-egy tudományos eredmény pontosan mérhető.
A tudományban a helyünk már megvan. Ezen csak úgy tudunk erősíteni, ha nemzetközi szinten is egyre jobban teljesítünk, tovább tudjuk emelni a publikációnk számát, közös kutatásokban tudunk részt venni, nemzetközi konferenciákat rendezünk. A sport szempontjából óriási lehetőség a sporttudomány, mert állítom, a sporttudomány eredményeit még mindig nagyon alacsony színvonalon, kis számban használják fel a sportszakemberek. A magyar sportban jelenleg a sporttudomány ismeretanyagát alig alkalmazzák. Pár műhelyben van rá példa persze, de mindez még messze van attól, amit igazából bele tudna tenni a sporttudomány az eredményességbe. Ha a jelenlegi tudásunkat ennél jóval nagyobb hatékonysággal tudnánk átvinni a gyakorlatba, a sportágakba, akkor sokkal jobb lenne a magyar sport eredményessége.
Prof. dr. Sterbenz Tamás és Prof. dr. Tihanyi József
Végezetül, hogy a kezdetekkel zárjunk: Fel tudja idézni az első TF-es élményeit, benyomásait? Hogyan írná le, milyen volt akkoriban a légkör az egyetemen?
Magasugróként szerettem volna világcsúcstartó lenni, így elhatároztam, hogy idejövök a TF-re, annak ellenére, hogy volt egy másik opció is, az orvosi egyetem. Világcsúcstartó persze nem lettem, de elég közel kerültem hozzá. Így aztán 1965-ben jelentkeztem a TF-re. Komoly felvételi volt, de kiváló eredményt értem el. Ennek ellenére az első évemet nem a TF-en kezdtem, hanem a katonaságnál. A mi évfolyamunk volt az első, ahonnan a hallgatókat előbb elvitték katonának. 1966-ban kezdtem a TF-es életemet, tehát 60 esztendeje. Akkor az egy új világ volt, egy érdekes világ. Kevesebben voltunk, hallgatók, tanárok, gyakorlatilag mindenki ismert mindenkit. Családias légkör fogadott itt minket, és ez végigkísért bennünket egészen a diplomáig. Ez az egyik legfontosabb emlékem a TF-ről, a családias légkör.
És ön, hogy látja, mi az, amiben előre kell lépnie a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetemnek?
Meggyőződésem, a TF tovább fog fejlődni. Persze ehhez elég sok változásra is szükség van. Úgy gondolom, a sportági tanszékek esetében a tudománynak sokkal jobban be kell épülni a munkába, a tanításba, az ismeretátadásukba. Többet kellene foglalkozni a tudománnyal. Mindig meggyőződésem volt, hogy ez a TF előrelépésének legfontosabb alapja. Egy oktatónak itt az egyetemen olyan alapokkal kell rendelkezni, amire rá tudja építeni a legmagasabb szintű szakmai, gyakorlati ismereteket. Bevallom, ebben ma még több esetben hiányt érzek, de nagyon bízom abban, hogy lesz változás, és akkor elmondhatjuk, hogy a TF valóban mozgatórugója a magyar sportnak.
Mondjuk, az jól néz ki, hogy a Shanghai Ranking legfrissebb szakterületi, a világ sporttudományi intézményeit összegző rangsorában egy magyar sportegyetem van, a TF.
Igen, a TF különleges. Fontos, hogy ezt nem nekünk kell elmondani, hanem a külső intézményeknek, külföldön. Nem elegendő egyszer valamit elérni, ezt mindig meg kell erősíteni, tovább kell vinni. A tapasztalatom az, hogy az eredményeket megtartani nehezebb, mint elérni.
Prof. dr Tihanyi József honoris causa elnökként tagja marad az OTDT közösségének.
