Sokan kísérték utolsó útjára augusztus 15-én, hétfőn a TF neves oktatóját, a magyar kosárlabdasport megkerülhetetlen alakját, Pálinkás Józsefet.
Mint arról korábban beszámoltunk, július végén életének 71. életévében elhunyt a magyar kosárlabdasport legendás alakja, Pálinkás József, aki 1991-ben bronzérmet nyert az Európa-bajnokságon a női válogatottal. Édesapja nyomdokait követve testnevelő tanárként végzett 1976-ban a Testnevelési Főiskolán, majd később intézményünk oktatója lett.
Augusztus 15-én délelőtt 11 órakor sokan kísérték utolsó útjára a neves szakembert a dunapataji temetőben. A temetésen beszédet mondott Szalay Ferenc, a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének elnöke, valamint dr. Sterbenz Tamás, a TF rektora.
Az egyetem vezetősége és az MKOSZ nemes gesztussal állít emléket a szakembernek: szeptembertől egy-egy testnevelő tanár és kosárlabdaszakedző-hallgató Pálinkás József-ösztöndíjban részesül. Az ösztöndíjat azok kaphatják meg, akik a játék szeretetét, az egymásra figyelést leginkább képviselik és szívükön viselik.
Az alábbiakban hiánytalanul közöljük a rektor búcsúbeszédét.
„Kedves Ágnes és Balázs! Tisztelt Gyászolók, Barátok, kosarasok!
A TF rektoraként búcsúzom Pálinkás Jocitól, annak az intézménynek a képviseletében, amely egész életében összeforrt nevével.
Búcsúzunk Jocitól, akinek a pályája a kosárlabdázással legegyenesebben vezetett a KSI-ből a TF-re, a testnevelő tanársághoz, szakedzőséghez, a TFSE-éhez, a válogatotthoz és a szövetségi kapitánysághoz. A sporteredemények mellett büszke lehetett a Magyar Rádió Énekkarában töltött évekre és a sok barátra.
Joci volt az a tanár, aki mindenkivel képes volt szót érteni, megszerettetni a kosárlabdázást még azzal is, akitől az olyan távol állt, mint tőlünk a szertorna. Azt, ahogyan bántás nélkül froclizta a többi sportág képviselőit, csak Ő tudta, mosolyogva, de mégis a lényegre tapintva és velünk kosarasokkal összekacsintva. Ugyanolyan lelkesen beszélt Európa klasszis kosarassal, mint botladozó tanárhallgatóval vagy leendő edzővel, sőt néha még sportvezetővel is.
Búcsúzunk a kollégium rajongásig szeretett igazgatójától, aki képes volt és lenne valószínűleg ma is, amikor az Egyetemnek nincs kollégiuma, összefogni a hallgatókat, közösséget formálni belőlük. Úgy tűnt, Joci ismeri mindenkinek a problémáit és segít megoldani azokat, igaz épp a sajátjairól néha elfelejtkezett.
Búcsúzunk a szakkommentártól, aki a műfaj útkeresésében találta meg a számára és a sportág nézőinek legjobb stílust, a meccsek alatt kereste a jót, a szépet, soha nem kritizált, megvédte a hibázó játékost, észrevette a kispad végén ülő masszőrt, és persze Hepp dokit, kiemelte a háttérben dolgozó másodedzőt.
Mert edzőként Jociról mindenkinek a Killik Lászlóval eltöltött évek jutnak elsőként eszébe, a női kosárlabdázásunk legeredményesebb időszaka csak az ő kettőjük munkájával válhatott azzá. De aztán önállóan, szövetségi kapitányként is bizonyított, az utolsó Eb-érem megszerzésében személyisége, csapatépítő szerepe alakította ki a sikerhez szükséges, azóta is sokszor hiányzó egységet.
Jocival soha nem dolgoztunk közvetlenül együtt, de nem volt olyan feladatom, ahol a háttérből ne segített volna. Mindent tudott, mindent intézett, a háttérből szurkolt, hogy jobb legyen a magyar kosárlabdázás és újra önálló legyen a TF. Folyamatosan kereste azokat, akik a Sportjáték tanszéken továbbviszik az Ő stílusát, és igazi utánpótlás nevelőként terelgette a fiatalokat.”
Háttértudására, lelkesedésére az utolsó évek a legjellemzőbbek. Látását elvesztve is mindent tudott, a legfrissebb eseményeket, szándékokat is ismerte. Sokszor hívott, szurkolt, »Stefikém, nem látok, de azért képben vagyok« mondta, figyelmeztetett és megnyugtatott, a háttérben ott van, és nekünk ott is lesz mindig. Tudásának egy részét most magával vitte, a magyar kosárlabdázás láthatatlan történetét, ha egyszer megírjuk, Joci szerepét és hatását csak sok apró részletből tudnánk összetenni és megérteni.
Amit Pálinkás József, az egyetemi docens tudott, nem nagyon őrzik tudományos munkák, írásban leginkább hallgatói szakdolgozatai maradtak meg, de mégis a legtöbbet tudta és adta azoknak, akik ismerték. A TF feladata Joci szellemiségét továbbvinni, ezért Mocsai Lajos és Szalay Ferenc elnök urakkal úgy döntöttünk, hogy szeptembertől egy-egy testnevelő tanár és kosárlabda-szakedző hallgatót Pálinkás József-ösztöndíjban részesítünk. Az ösztöndíjat azok kaphatják meg, akik a játék szeretetét, az egymásra figyelést leginkább képviselik, szívükön viselik.
Kedves Joci! A TF tanárai és hallgatói nevében köszönöm, hogy életed a kosárlabdázásra, a nevelésre és ránk fordítottad. Isten veled!
A Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem Pálinkás Józsefet saját halottjának tekinti.
Emlékét megőrizzük!
- Hírek
- Büszkeségeink
- Hallgatói hírek
- Tudományos hírek
- TDK hírek
- Pályázati hírek
- TFSE hírek
- Archívum
- Eseménynaptár
Archívum
-
2024.
-
2023.
-
2022.
-
2021.
-
2020.
-
2019.
-
2018.
-
2017.
-
2016.
-
2015.
-
2014.
-
2013.
-
2012.
-
2011.
-
2010.
-
2009.
-
2008.
-
2007.
-
2006.
-
2005.
-
2004.
-
2003.
-
2002.
-
2001.
