Az Amerikai Egyesült Államokban, Miamiban dolgozik ifj. Dr. Tóth János, a Testnevelési Egyetem Sportjáték Tanszékének adjunktusa, aki lassan egy éve az Athletic Club Miami igazgatói és vezetőedzői feladatait látja el, az egyesület elnök-tulajdonosának felkérésére. A következő személyes beszámoló különleges, mivel belülről mutat be egy általunk kevéssé ismert sportkultúrát.
Teljesen más világba csöppent az ember, gyakorlatilag alig tudtam felfogni - kezdi beszámolóját, ifj. Dr. Tóth János. - Talán kellett volna egy kis idő, hogy az ember ”akklimatizálódjon”, és nemcsak azért mert az időjárási viszonyok teljesen másak, mint otthon ilyenkor, hanem mert a napi rutin beosztása is mást igényel. De erre nem volt lehetőség, tulajdonképpen a közepébe csöppentem, a mély vízbe a munka és minden más szempontból. Nem volt más választás, hiszen hirtelen jött a lehetőség és viszonylag gyorsan kellett döntenem. Ezzel kapcsolatban még egyszer köszönöm Mocsai Lajos rektor úr és a Sportjáték Tanszék rugalmasságát.
Nem is tudtam, hogy a latin kultúra ennyire jelentős Miamiban, de mint kiderült, hasonló a helyzet a többi déli állam esetében is. Ennek részben örülök is, hiszen ezzel kapcsolatban is tapasztalatokat gyűjtök, illetve korábban is vonzódtam a spanyol nyelvhez, ragadt is rám valamelyest.
Érdekes, ha otthon valaki azt hallja, hogy Miami, azonnal a homokos tengerpartra asszociál, mert a köztudatban mindenkinek Miami Beach vésődött be, ám a két hely két különböző várost takar minden tekintetben. Éppen ezért tulajdonképpen ingázom, hiszen Miamiban dolgozom, de Miami Beachen lakom.
Egy fiatal klub, az Athletic Club Miami elnök-tulajdonosa kért fel igazgatói és vezetőedzői feladatok ellátására. Speciális vízumot intéztek számomra, amelyet a klub könnyedén érvényesített, ezt csak olyan személyek kaphatják meg, akik kiemelt képességekkel rendelkeznek (O visa, extraordinary ability), ami itt az egyetemi (TE) háttérnek is köszönhető. A klub jelenlegi célja a növekedés, a hosszú távú célja pedig, hogy minden korosztályban kiépítsük és versenyeztessük játékosainkat. Jelenleg U11-ig vannak teljes korosztályaink, az idősebb játékosokat tömbösítve szerepeltetjük. Kétféle lehetőségük van a játékosoknak: utazó-versenykorosztályban regisztrálnak, vagy rekreációs csapat tagjaként szerepelnek. Ez tudás és igényszinttől is függővé tehető, ezek alapján készíthető el a játékosok igazolása is (competitive vagy recreational).
A versenyrendszer is könnyedén igazítható ehhez a struktúrához, hiszen a különböző ligák és tornák is különböző osztályokra, szintekre tagozódnak, mint például arany-, ezüst-, bronzosztály, kiemelt vagy rekreációs, meghívásos vagy nyílt verseny. A nagyobb tornák lehetőséget biztosítanak a különböző osztályok, ugyanazon versenyen történő korosztályonkénti versenyeztetésének is. Ezt a szövetségek is szabályozhatják. Ez érthető is, hiszen a hatalmas távolságokból adódóan teljesen más szövetségi rendszer működik, aminek megvannak az előnyei és hátrányai egyaránt. Gondoljunk csak bele, a nagy távolságokból adódóan sokkal nehezebb a nálunk meglévő rendszerhez hasonlóan versenyeztetni a csapatokat. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ennek következtében - az országhoz viszonyítva - regionális versenyrendszerek alakulnak ki, még a kiemelt Development Academyk esetében is. Egyébként ezeknél a kiemelt akadémiáknál van a legnagyobb kötöttség a képzés és a versenyeztetés szempontjából, szerintem talán túlzottan is. Persze vannak olyan neves, évenként egyszer lebonyolított nemzeti tornák is (Disney, Weston, Dallas), amelyekre az ország különböző pontjairól utaznak a csapatok, hogy 3-4 nap alatt több száz csapat több ezer játékosa egy időben tud megmérkőzni különböző osztálybesorolások szerint. Ezek természetesen egy évre vetítve, szétosztva bonyolódnak le, ezért is tudják bevállalni a csapatok.
Ezzel kapcsolatban büszkeséggel tölt el, hogy csapataink nagy létszámban szerepelnek ilyen tornákon is, s előkelő helyezéseket érnek el. Tavaly három csapatunk is ligagyőztes volt, köztük az én egyik korosztályom is, akik számára óriási élményt jelentett, ez volt ugyanis az első alkalom, hogy aranyéremnek örülhettek. Függetlenül attól, hogy tudjuk, nem mindig az eredmény a legfontosabb (bizonyos korosztályoknál meg főleg nem), engem is nagy örömmel töltött el, hogy így nemzetközi szinten is úgymond bajnoki címet ünnepelhettem.
Nagyon örülök neki, hogy a lehetőségekből adódóan többek között olyan technológiákkal is kapcsolatba kerültem, amelyből reményeim szerint idővel az egyetem is profitálhat.
A környezetre nem lehet panasz, két nagyon szép létesítményben dolgozunk. Szerencsés helyzetben vagyunk, mert nem mindenkinek adatik meg ilyen lehetőség, mint nekünk. A különböző stadionok, parkok, létesítmények a közösséget is szolgálják, abban az esetben, ha a stadionban nincs edzés, bárki bemehet és sportolhat kedvére, amíg be nem zárnak, illetve le nem kapcsolják a világítást. A klubok ellenben más szabályokhoz vannak kötve, ritkaság, hogy például egy közösségi stadion pályáján kizárólagos jogot kap bizonyos időegységekben. Az egyik létesítményünk a Little Haiti Soccer Park teljesen új műfüves nagypályája, a másik pedig az öböl mellett található Legion Park Bayside területe, ahonnan gyönyörű panorámában gyönyörködhetünk. Az utóbbi helyszínen az egyik ”legdühítőbb” az, hogy előfordul, hogy a labdáink a vízben landolnak, és ha a szél és áramlat kedvezőtlen, búcsút inthetünk nekik - zárja személyes beszámolóját, ifj. Dr. Tóth János.
- Hírek
- Büszkeségeink
- Hallgatói hírek
- Tudományos hírek
- TDK hírek
- Pályázati hírek
- TFSE hírek
- Archívum
- Eseménynaptár
Archívum
-
2024.
-
2023.
-
2022.
-
2021.
-
2020.
-
2019.
-
2018.
-
2017.
-
2016.
-
2015.
-
2014.
-
2013.
-
2012.
-
2011.
-
2010.
-
2009.
-
2008.
-
2007.
-
2006.
-
2005.
-
2004.
-
2003.
-
2002.
-
2001.
