Dr. Bácsalmási László emlékére
2020. december 28.Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem

Életének 77. évében elhunyt Dr. Bácsalmási László kiváló kosárlabda-szakember, a Testnevelési Egyetem Sportjáték Tanszékének egykori munkatársa. Az alábbiakban a tanszék kollégáinak búcsúzóját olvashatják.

Dr. Bácsalmási László emlékére

Bácsalmási László az 50 éves jubileumi diploma átadásakor

Köztudott, hogy aki megszületik, az egyszer el is megy közülünk. Ami azonban soha nem változtat a lényegen, hogy vannak olyan személyek, akiknek távozását sokáig fájó sebként viseljük lelkünkben. Különösen akkor, ha az illetőt jól ismertük, mert hosszú éveken keresztül egyetemünk megbecsült tagja volt, egy olyan tanszéki kollégánk, akit szerettük, mert kedvessége, figyelmessége példamutató volt, különösen abban a világban, amelyben most élünk. Bácsalmási Laci ilyen volt.

1943-ban született „sportos családba”. Iskolás éveit meghatározta a kosárlabdázáshoz fűződő viszonya, amely fokozatosan szerelemmé alakult. Ennek ellenére a pályaválasztás előszobájában még inkább a vegyészmérnökség felé kacsingatott, mintsem a testnevelő tanári pálya felé. Édesapja nagy örömére a gimnázium utolsó évében azonban úgy döntött, hogy felvételizik a TF-re. A próbatételt sikeresen vette, és négy csodálatos évet töltött itt, amelynek minden percét élvezte. A diploma megszerzését követően 1965-ben kezdte tanári pályáját, amelyhez egészen 2005-ig nyugdíjba vonulásáig hű maradt. A közoktatás szinte teljes palettáját végigjárta. Először a főváros szélén helyezkedett el egy általános iskolában, de később az akkori Katonai Főiskolára került. Az oktatás mellett folyamatosan edzői munkát is vállalt, de mellette gondot fordított arra, hogy képezze magát, így 1984-ben edzéselmélet témában doktorált. A TF (akkor már Testnevelési Egyetem) Sportjáték Tanszékére 1993-ban került vissza oktatóként, s ezzel két nagy álma egyszerre teljesült, hiszen példaképe, édesapja nyomdokaiba léphetett és taníthatott az „alma materben”.

Szerették kollégái, tanártársai és tanítványai, mert akár szakmai kérdésekben, akár emberi kapcsolatokban vagy kommunikációban, mindig a korrektségre törekedett, és úriemberként viselkedett. Remek pedagógiai érzékkel áldotta meg a sors, igazi tanárember volt, akinek személyisége az oktatásban teljesedett ki leginkább. A hallgatókkal való bánásmódról, saját tanítási stratégiájáról, tanári ars poeticájáról így vallott: „Ha az ember sokat ad nekik, de nem kíván tőlük lehetetlent, s érzik, hogy emberként, szakmai partnerként bánik velük, akkor ők is nagyon normálisan viselkednek.” Nem volt az a „buktatós fajta”, célja mindig az volt, hogy mindenkinek inkább megtanítsa, mindenkivel megszerettesse a kosárlabdát. A Tanszék Kosárlabda Szakcsoportjában dolgozó Ránky Mátyás, Pálinkás József, Bácsalmási László stabil és erős szakmai triót alkotott, évtizedekig meghatározó szerepet játszott a hazai és a nemzetközi tanár- és edzőképzésben.

Nyugdíjba vonulását követően sem szakadt el második otthonától, a TF-től. Különböző képzésekben kapott még vizsgaelnöki megbízásokat, illetve rendszeresen járt be sportolni a régi kollégákkal. A teniszt kifejezetten kedvelte, kedves barátjával Tóth Ákos tanár úrral vívott ádáz küzdelmeket, de nem volt rest találni magának fiatalabb ellenfeleket sem. Mindig is figyelt magára, amíg fizikai állapota engedte, a konditermet is sokáig látogatta, hogy sportos állapotát megőrizze. A tanszék által szervezett Nyugdíjas Találkozókra örömmel érkezett, és vette fel a beszélgetés fonalát a korábbi „harcostársakkal” és fiatalabb generációkkal. Hosszú éveken keresztül az udvaron megállítva bennünket, élénken érdeklődött az egyetem és a tanszék sorsa felől, illetve mindig beszámolt családjának alakulásáról. Gábor fia és az unokák voltak a mindenei, csillogó szeme árulkodott elkötelezettségéről és büszkeségéről.

Kedves Tanár úr, bár úgy tűnik itt hagytál bennünket – ne vedd tiszteletlenségnek –, ezzel vitatkoznunk kell, mert amiatt, amilyen ember voltál, és amit letettél az egyetem, illetve a Sportjáték Tanszék asztalára, emlékedet örökre megőrizzük és ápoljuk!

Nyugodj békében!

Sportjáték Tanszék

2024. Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem
Minden jog fenntartva!