Többen kérdezik tőlem, hogy “akkor most milyen vakcinát érdemes beadatni?”. Sőt, sok laikus ismerősöm nem is kérdez, határozott véleménye van arról, melyik típusú oltásnak mik a hátrányai és előnyei és ez alapján meg van győződve arról, hogy mikor melyiket adatja be magának. Ezek a vélemények már-már megkövesedett tényekként keringenek a médiában és persze a közösségi térben, politikával, bulvárral és összeesküvés-elméletekkel színezve . Dr. Lacza Zsombor, a Testnevelési Egyetem tudományos rektorhelyettesének írása.
A szakemberek a fent leírtakkal szemben azt ismételgetik, hogy az említett latolgató hozzáállás komoly veszélyeket rejt magában, de magyarázatot nemigen adnak rá, hogy miért. Tényleg: miért is baj az, ha valaki meg van győződve róla, hogy neki csak a kínai vakcina jó és nem az amerikai? Vagy éppen fordítva. Egyáltalán mióta van állampolgársága a vakcinának?
Fordítani kell az alapkérdésen, mert valójában úgy is meg lehet közelíteni a problémát, mi az elvárása az orvosnak a betege felé egy gyógyszer esetén? Elsősorban az, hogy szedje előírás szerint, de emellett azt is elvárjuk, hogy ismerje a szer hatásait, mellékhatásait és vegye észre, ha valami nem várt jelenséget tapasztal, ami a kezeléssel összefügg. Ilyenkor pedig forduljon ismét orvoshoz. Azt nem várjuk el betegeinktől, hogy tudják milyen országban gyártották a gyógyszert, azt pedig végképp nem, hogy ez alapján önkényesen döntsenek, hogy beveszik-e a gyulladáscsökkentőt vagy sem. Tudja-e bárki, hogy milyen országban jött le a szalagról az a tabletta, amit utoljára szedett?
Az oltások, vakcinák esetében az orvosi elvárás tulajdonképpen ugyanez: kérjen oltást, akinek indokolt – a koronavírus-járvány alatt tehát mindenki - és utána, ha esetleg mellékhatás lép fel, jelentkezzen újra. A gyógyszerekkel ellentétben azonban az oltásokat nem betegek, hanem egészséges emberek kapják, ráadásul igen nagy számban. Teszik mindezt azért, hogy senki se legyen beteg.
A hatékonyság éppen ezért kettős mérésen alapul: Megbetegszik-e az, aki be van oltva? Kialakul-e járvány? Míg az előbbit könnyű laikusként is megérteni és ez alapján döntést hozni (nem akarok COVID-os lenni, ergo beoltatom magam) addig a második kérdés megítélése nem könnyű. Sokan nincsenek is tisztában azzal, hogy az oltási kampányoknak ez a második, társadalomra gyakorolt hatása a fontosabb. Az már egy filozófiai vita tárgya lehetne, hogy kinek melyik a fontosabb, elsősorban a saját vagy a közösségének a biztonsága? Az én-központú gondolkodás szerint az egyes „én már biztonságban vagyok” tipusú egyének összessége adja a társadalom védettségét a járvány ellen. Vagy fordítva: legyünk előbb elegendő számban átoltva, mint közösség, akkor nem terjed a járvány és én sem leszek beteg függetlenül attól, hogy be vagyok-e oltva vagy sem. Az előbbi esetben az a fontos, hogy nekem legyen elég antitest a véremben, az utóbbi esetben pedig az, hogy a populációban legyen elég antitest.
Természetesen, ha mindenki át van oltva akkor a két megközelítés konvergál, de amíg nem jutunk el ide, addig nagyon fontos a kettő közötti különbség. És a rossz hír az, hogy az emögött lévő járvány-matematika annyira bonyolult, hogy még a szakemberek is csak pontos számítások alapján hoznak javaslatokat, döntéseket. Amíg nincsenek erős adatok a járványról addig még becsléseket sem tesznek, mert veszélyesen pontatlan lenne.
A kulcsszó, hogy az egész mögöttes számítás nem intuitív. Nem lehet értelmiségi szinten átlátni és egyéni döntést hozni. Nem azért, mert nem vagyunk okosabbak, mint egy ötödikes, hanem azért, mert az oltások hatásmechanizmusának - populáció szinten - ilyen a természete.
Legyen itt egy példa: van egy oltás, amely 99%-os védettséget okoz, azaz ekkora esélyem van arra, hogy beoltás után nem betegszem meg, ha találkozom a korokozóval. Elég erősnek hangzik, ugye? Tegyük fel, hogy ez a kórokozó az ivóvizet szennyezte meg és praktikusan mindenki találkozik vele - viszont mindenki be van oltva. Ekkor a lakosság teljes átoltottsága esetén is lesz 1% beteg ember, azaz Magyarországra vetítve 100,000 beteg, annak ellenére, hogy mindenki
kapott a 99%-os hatékonyságú vakcinából. Tele vannak a kórházak és járványügyi vészhelyzetet hirdet a kormány – pedig minden lakost időben beoltottak egy nagyon hatékony készítménnyel. De ugyanez a példa fordítva is elsülhet, ha kicsit másképp alakul a helyzet: csak kevés embert oltanak be, minden másodikat, viszont még időben, amikor egyetlen beteg sincs az országban. Egy hazatérő turista behozza a betegséget, és szoros kapcsolatba kerül 10 emberrel amíg kiderül róla, aztán karanténba teszik. Ha a kórokozó 20%-os arányban okoz betegséget azok között akik kontamináltak, akkor ez 2 új beteget jelent, de mivel az oltás a lakosság felében jelen van és nagyon hatékony, ez csak 1 új beteg – ez pedig nem elég ahhoz, hogy járvány alakuljon ki, még akkor sem ha a lakosságnak még csak a fele van beoltva.
Dr. Lacza Zsombor, a Testnevelési Egyetem tudományos rektorhelyettese
Nem ezt a végeredményt vártuk a példa első mondatai alapján, ugye? Értem ez alatt, hogy a számokból intuitívan nem lehet következtetést levonni, végképp nem laikus döntést hozni. Ez a kevés esetek egyike az életünkben, amikor el kell fogadnunk a szakemberek ajánlását különösebb vitatkozás nélkül. A járvány-matematikából egyetlen következtetést lehet levonni: azt, hogy ezt nem nekünk kell megtenni, hanem az epidemiológusoknak. Az epidemiológusok, azaz járványügyi szakemberek nemcsak a fenti példa végtelenül leegyszerűsített számaiból, hanem sok más tényezőt is figyelembe véve végül egyetlen jól érthető javaslatot tesznek: egy adott vakcinával kiket kell beoltani.
Ha a vakcina engedélyezett, akkor annak a biztonságossági profilja nagyon-nagyon kedvező, azaz lehet veszélye, de ez számszerűleg is eltörpül a hatékonysága mellett és ezt laikusként nem érdemes firtatni hallomásból szerzett “információk” alapján. Emlékezzünk arra, milyen halálos kanyaró járvány alakult ki Romániában az elmúlt években csak azért, mert az oltás-ellenes szülők aránya meghaladta a kritikus szintet. Szomorú módon ilyenkor nem csak azok halnak meg akik megtagadták a kötelező vakcinát, hanem azok is, akik becsülettel felvették az oltást, ugyanis a védettség sohasem 100%-os - lásd a fenti példa számítást.
A koronavírus járvány esetén ugyanez a helyzet: van egy nagyon fertőző, halálos vírus, amelyet még extrém komoly gazdasági károkkal járó karantén intézkedésekkel is csak lassítani lehet, de megállítani nem. A betegség nem gyógyítható, az elérhető kezelések arra elegendőek, hogy kisebb legyen az egészség-károsodás, javuljon a túlélési mutató. Ilyen helyzetben a vakcina az egyetlen érdemi esély arra, hogy véget vessünk a járványnak. A betegség ettől még valószínűleg itt marad velünk, de járványt már nem lesz képes okozni. Lesznek majd betegek kis számban, izoláltan, ahogy most is van néhány kanyarós beteg az országban, de a mostanihoz hasonló járványtól nem kell tartanunk. Ez a legjobb forgatókönyv, erre kell törekednünk. Ezt akkor tudjuk saját eszközeinkkel segíteni, ha fegyelmezetten betartjuk, amit a járványügyi hatóság kér.
A legjobb, ha az ajánlást parancsnak tekintjük és engedelmeskedünk. Elkezdődött az oltási kampány, be kell adni annak, akire rákerül a sor. Nem szabad túlgondolni, mert azzal csak feleslegesen veszélybe sodorjuk magunkat és környezetünket is. Itt önzőnek kell lenni, és a járványmatematika alapján akkor járunk el a saját magunk számára legjobban, ha pontosan azt az oltást és akkor adatjuk be, amikor számunkra elő van írva. Ezzel tudjuk elérni az optimális átoltottságot, a járvány megfékezését, és ezzel a kórokozó bezárását a Sötét Toronyba. Ha pedig nincs kórokozó, akkor nem betegszünk meg - ennyire egyszerű.
Dr. Lacza Zsombor
kutatóorvos
a Testnevelési Egyetem tudományos rektorhelyettese
- Hírek
- Büszkeségeink
- Hallgatói hírek
- Tudományos hírek
- TDK hírek
- Pályázati hírek
- TFSE hírek
- Archívum
- Eseménynaptár
Archívum
-
2024.
-
2023.
-
2022.
-
2021.
-
2020.
-
2019.
-
2018.
-
2017.
-
2016.
-
2015.
-
2014.
-
2013.
-
2012.
-
2011.
-
2010.
-
2009.
-
2008.
-
2007.
-
2006.
-
2005.
-
2004.
-
2003.
-
2002.
-
2001.
