Sporttudomány és ökölvívás – Prof. dr. Martos Éva, a ,,Boxing Lady”
2026. április 14.Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem

Prof. dr. Martos Éva rektori szaktanácsadó, a Sport-táplálkozástudományi Központ alapítója, korábbi vezetője több évtizeden keresztül vett részt a magyar sportorvosi kutatásokban, számos területen, kevéssé ismert módon az ökölvívó-válogatott terhelésdiagnosztikai vizsgálataiban is. Minderre a TF-en Papp 100-esemény kapcsán derült fény.

Martos Éva 1980-ban szerzett orvosi diplomát, ezt követően a Sportkórház Kutató Osztályán kezdett el dolgozni, ahol 1997-ig folytatott kutatói tevékenységet. Szakterülete a terheléses vizsgálatok voltak, amelyek a sportolók edzettségi állapotának, valamint a sportágspecifikus fizikai terhelhetőség objektív értékelését szolgálták. Szakmai pályájának alakulására meghatározó hatást gyakorolt a Sportkórház akkori igazgatója, dr. Jákó Péter, aki egyben a magyar ökölvívó-válogatott keretorvosa, valamint később a Nemzetközi Ökölvívó Szövetség orvosi bizottságának elnöke is volt.

A Sportkórházban már korábban is végeztek ökölvívókkal terheléses vizsgálatokat, ezek azonban inkább általános állapotfelmérésre korlátozódtak. A mérések során meghatározták a sportolók állóképességét, pulzusszámát és alapvető élettani mutatóit, ám ezek nem tükrözték kellően a sportág sajátos terhelési viszonyait.

Az 1992-es barcelonai olimpia felkészülése során került előtérbe a sportágspecifikus terhelésdiagnosztika fejlesztésének igénye. Az akkori versenyszabályok szerint a mérkőzések 3x3 perces menetekből álltak, egyperces szünetekkel, így a kutatók laboratóriumi körülmények között ehhez hasonló terhelési protokollokat alkalmaztak. A vizsgálatok során mérték többek között az oxigénfelvételt, a savasodás mértékét és a pulzusszám alakulását.

Sporttudomany es okolvivas Prof. dr. Martos Eva a Boxing LadyAz eredmények egyértelműek voltak: az ökölvívók nagymértékben támaszkodnak azokra az energiaszolgáltató folyamatokra, amelyek gyors kifáradáshoz vezetnek. „A fáradtság nemcsak fizikai kérdés – hangsúlyozta a professzorasszony. – Ahogy csökken a koncentráció, nő a hibázás esélye, és ezzel együtt a sérülések(boxban a kiütés) kockázata is.” Ez a felismerés vezetett ahhoz, hogy különböző menetstruktúrákat kezdtek vizsgálni, például a 4x2 és az 5x2 perces felosztást.

A magyar ökölvívó-válogatott felkészüléseinek egyik központi helyszíne a szabadsághegyi edzőtábor volt. Martos Éva a 2000-es sydneyi olimpia időszakáig vett részt a válogatott munkájában, együttműködve Papp László, majd később Szántó Imre szövetségi kapitányokkal.

A sportágspecifikus terhelésdiagnosztika fejlesztése során a Budapesti Műszaki Egyetem szakembereivel együttműködve olyan számítógépekkel vezérelt bokszzsákokat alakítottak ki, amelyek szenzorok segítségével mérték az ütőerőt, az ütésszámot és az ütőteljesítményt, a regenerációs folyamatokat és a szervezet savasodását. A terhelés során, a végén és a restitúció alatt pulzusszám- és tejsavmérés történt, lehetőséget biztosítva az edzettségi állapot nyomon követésére, valamint a 3 és 2 perces menetek összehasonlítására pályakörülmények között is. Az így nyert adatok alapján pontos visszajelzést adhattak az edzőknek a sportolók aktuális állapotáról és terhelhetőségéről. „Ma ez már természetes, de akkoriban kifejezetten úttörő megoldásnak számított” – teszi hozzá. Martos Éva munkája jelentős szakmai visszhangot váltott ki: számos konferencián számolt be eredményeiről, és „Boxing Lady” néven is ismertté vált a tudományos körökben.   A vizsgálatok és az edzői munka eredményei a versenyeredményekben is megmutatkoztak: az 1992-es barcelonai olimpián három bronzérem született, az 1996-os Atlantai olimpia során Kovács István olimpiai bajnoki címet szerzett, míg a 2000-es sydneyi olimpián Erdei Zsolt bronzérmet nyert. Említésre méltó az is, hogy ezek a felmérések képezték a tudományos alapját a menetidő 5x2, majd 4x2 percre csökkentésének, azaz a sportoló egészségvédelme érdekében bekövetkezett szabálymódosításnak.

A szakmai tapasztalatok összegzéseként Martos Éva két alapvető tényezőt emelt ki: a sportolókkal kialakított hatékony kommunikáció és bizalmi kapcsolat jelentőségét, valamint azt, hogy az adott sportág beható ismerete nélkülözhetetlen a hiteles sportorvosi munkához.

Visszatekintve úgy fogalmaz: ez az időszak nemcsak szakmailag, hanem emberileg is meghatározó volt számára. „Rengeteg visszajelzést kaptunk, és sok elismerésben volt részünk – de talán a közös munka élménye volt a legfontosabb.”

További oldalak

Archívum

Egyetem

Felvételizők

Hallgatók

Oktatás

Tudomány

Hírek

2026. Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem
Minden jog fenntartva!