Nagy szeretettel és tisztelettel köszöntök minden résztvevőt az Országos Tudományos Diákköri Tanács 30. jubileumi konferenciájának Testnevelés- és Sporttudományi Szekciójában. A kétévenként megrendezett OTDK-konferenciák hatvan évet ölelnek át, amely idő alatt a testnevelés- és sporttudomány területének képzőintézményei is jelentős eredményeket tudtak felmutatni. A közös munka eredményeképpen alakulhatott meg húsz évvel ezelőtt az OTDT Testnevelés- és Sporttudományi Szekciója. Ezzel teljes jogú tagjai lettünk a magyar tudományos diákköri mozgalomnak, ami egyben tudományágunk elismerését is jelentette.

Visszatekintve azt láthatjuk, hogy az 1950-es évek legelején először a TF kapcsolódott be az éledő TDK-mozgalomba, ha nem is nagy létszámmal. A hallgatók intézményi TDK-konferenciákon mutatták be a lelkes tanáraik vezetésével végzett munkájuk eredményeit. Az 1960-as években fokozatosan kapcsolódtak be a sporttudományi TDK-mozgalomba más felsőoktatási intézmények is – és nem csupán a testnevelőket, edzőket képző egyetemek, főiskolák. Az 1970-es években már pezsgő TDK-munka folyt a TF-en és a Janus Pannonius Tudományegyetemen. Minthogy a testnevelésnek és sportnak nem volt külön szekciója, hallgatóink más tudományterületek, illetve más egyetemek, főiskolák konferenciáin számoltak be tudományos munkájukról. Az 1980-as években már minden testnevelőtanár-képző intézetben folyt tudományos diákköri munka, és a hallgatók egyre nagyobb számban vállalkoztak eredményeik bemutatására.

A mennyiségi növekedéssel párhuzamosan minőségi fejlődésnek is tanúi lehettünk, a választott kutatási témák egyre színesebbek, változatosabbak lettek. A mennységi változást jelzi az a tény, hogy az idei jubileumi TDK-konferenciára már több mint száz előadást jelentettek be, és remélhetőleg mindegyiket meg is tartják. A minőségi fejlődést az is bizonyítja, hogy 1995-től kezdve nyolc hallgató részesült Pro Scientia Aranyéremben, és öt tanár kollégánkat tüntette ki Mestertanár Aranyéremmel az Országos Tudományos Diákköri Tanács.

Mindezek a tények jól szemléltetik a folyamatos és dinamikus fejlődést a Testnevelés- és Sporttudományi Szekcióban, ami mindenkit megelégedéssel és örömmel tölthet el. Kívánom, hogy a jubileumi OTDK-konferencia felszabadult örömet hozzon mindenki számára, és mindannyian sikerélménnyel zárjuk a konferenciát!

Prof. Dr. Tihanyi József, DSc
dékán
a szekció elnöke

Kedves OTDK-n szereplő hallgatók, felkészítő tanárok és remélhetőleg szépszámú hallgatóság!

Az élet tele van bizonytalansággal, mi mégis oly sok mindent tényként elfogadunk (gondolok itt a médiára). A kételkedők nem nagyon népszerűek, főleg hogyha hangot is adnak az aggályoknak. Szilárd Leó, a világhírű fizikus azt mondta, hogy a tudományban elengedhetetlen a szkepticizmus, és a szkeptikusokat egy szóval úgy hívják, hogy magyarok. Sokan ennek tulajdonítják a magyar tudomány sikereit, és a Nature nevű tudományos lap egyik korábbi száma is arról írt, hogy a magyar tudomány felpörgetheti az európai tudományt. Jó lenne!

A mi tudományterületünkön, a sporttudományban, az egészséges kételkedés és a kételyek igazolására szolgáló vizsgálatok különösen fontosak. Ezek a mozgatói a fejlődésnek és annak, hogy jobban megérthessük a testneveléssel, a sporttal és az egészséggel kapcsolatos folyamatokat.

A kutatómunka lényege a kérdésfeltevés, a probléma helyes észrevétele és a pontos, célzott módszer, amellyel a problémát vizsgáljuk. Merünk-e úgy kérdezni, hogy a kellő és szükséges tisztelet ne szenvedjen csorbát: merjük-e feltételezni, hogy az, amit eddig tanultunk és feltétel nélkül igaznak hittünk – nem is igaz igazán? A jó kérdéshez bizony tudás kell, olyan ismeret, mely nem ejt foglyul.

Szent-Györgyi Albert, az egyik legjelentősebb magyar elme azt mondta, amikor a maga által írt könyvet bemutatta a diákjainak: „Hölgyeim és Uraim! Ezen könyvnek a fele sem igaz, bár mi ma azt annak hisszük. Az Önök dolga, hogy a jövőben kiderítsék azt, hogy miben tévedtem.” Azt is ő mondta, hogy tévedni kell, mert a tévedés szerves része annak, hogy teszteljük hipotéziseinket.

Kedves Diákok! Biztos vagyok abban, hogy a konferencia előadói között is vannak olyan elmék, akik sokra viszik a jövőben, akikben egészséges kételkedés van, és akik hajlandóak az ötleteiket nem csak megszülni, de tesztelni is. A tesztben persze benne van a tévedés lehetősége is, a kérdés csak az, hogy akik veszik a bátorságot a tudományos munkához, az ötletek teszteléséhez, vállalva a tévedés kockázatát, vajon igazán tévednek-e?

Minden tisztelt jelenlevőnek, az előadóknak, a felkészítőknek és a hallgatóknak egyaránt kívánok igazi szellemi örömöt, kihívást, valamint rengeteg fura, szokatlan gondolatot és hipotézist a sporttudomány OTDK-konferenciáján.

Dr. Radák Zsolt
egyetemi tanár,
tudományos dékánhelyettes,
az MTA doktora